Tanulj, mint egy önkéntes

2018. január 12.

Milyen jelenleg az önkéntesség itt hazánkban? Miért foglalkozik vele valaki, amikor nem is fizetnek az elvégzett munkáért? Miért érdemes elvállalni és hogyan tanulhattok sokat, mint önkéntesek? Silló Ágotát, a témakör egyik környékbeli kutatóját kérdeztük, aki évek óta dolgozik rajta. A tanulmányai során végzett több kutatást a külföldi és helyi vállalkozó szellemű fiatalokkal.

Mit jelent az önkéntesség?

Aki önkénteskedik az a közös jó érdekében cselekszik, vagyis segít abban, hogy jobb legyen az élet, mindezt szabad akaratából teszi, anélkül, hogy fizetnének neki. Az önkéntességet lehet egyedül végezni, de csapatban is, egy-egy alkalommal vagy éppen rendszeresen. Az is lényeges, hogy az önkéntes nem a családjának segít, hanem másoknak. De a legfontosabb még mindig az, hogy a közösségünket és a környezetünket tesszük jobbá általa.

Az önkéntesség sok mindenre megtanít minket, tartozzunk bármelyik korosztályba is. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy a közösség részeseivé váljanak. A fiatalok, pályakezdők gyakorlatot szerezhetnek több területen is, ami nagyon fontos, hiszen a legtöbb munkahelyhez ma már tapasztalat szükséges. Az idősek pedig társaságot és jókedvet kapnak, hasznosnak érzik magukat. Egy szó, mint száz, az önkéntesség mindenkinek ad valamit.

Silló Ágota, aki az önkéntességet kutatja…

Sikerült elbeszélgetnem Silló Ágotával, aki Csíkszeredában született, jelenleg is ott él. Tanulmányait a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban kezdte, a szintén csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szociológia-vidékfejlesztés szakon folytatta, majd Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen mesterizett, végül pedig a Debreceni Egyetemen doktorált. A tanulmányai ideje alatt a Hargita Megyei Kulturális Központnál dolgozott, feladatai közé tartozott kulturális rendezvények szervezése, kulturális pályázatírás, képzések, kiállítások, bemutatók szervezése, jelenleg pedig a Gyergyói Szemle Egyesület titkára, pályázati referens és adminisztratív teendőket is végez. Igazán sok minden sorolható a tevékenységi körei közé.

Az önkénteskedés kutatása nem egy megszokott kutatási téma, főleg, ha valaki ennyire belemélyed. Hogy mi vezette rá? Először is az, hogy ő maga is sokat önkénteskedett, aminek köszönhetően még munkát is kapott, hiszen, ahol önkénteskedett, a Kulturális Központnál felajánlottak neki egy munkalehetőséget.

„Az önkéntes munkámból fizetett munkám lett.”

Kolozsváron pedig szintén ennek köszönhetően találkozott külföldi önkéntesekkel, akiket a mesteri dolgozatában vizsgált.

„Mindig is foglalkoztatott az önkéntesség, miután hazajöttem, hogy jönnek külföldről, de itthon mi a helyzet, hozzánk jönnek-e például Csíkszeredába külföldi önkéntesek és, amikor beiratkoztam a doktori iskolába, mindenképp tudtam, hogy én az önkéntességet szeretném valamilyen formában tovább kutatni.”

Így ebben a dolgozatában nemcsak a külföldi önkénteseket vette alapul, hanem a helyi, Csíkszereda környékén élő önkénteseket is, akiket összehasonlított.

Konkrét eredményekről még sajnos nem tudott beszámolni, mivel még folyamatban van az adatok feldolgozása, de néhány előzetes következtetést már levont, melyeket meg is osztott velünk.

A nyugati országokban jelent meg egy másik fajta önkéntesség, ami nálunk még annyira nem elterjedt, ez pedig elmondása szerint

„többnyire a fiatalokra jellemző és azt jelenti, hogy tudatosan tervezik meg az önkéntességüket a fiatalok. Az önkéntes számára már nem csak az fontos, hogy másokon segítsen, hogy egy civil szervezet céljának a megvalósításában vegyen részt, hanem, hogy saját maga számára is bizonyos előnyökre tegyen szert.”

Miért is…?!

Odaértünk ahhoz a részhez, ami a legtöbb embert érdekel, hogy miért önkénteskedjen valaki? Mit nyer ezzel?

„ szakmai tapasztalatszerzés; kapcsolati háló építése; különböző kompetenciák fejlesztése; új kompetenciák szerzése, tanulása, tehát úgymond a tudatos karrierépítés jellemzi már, középiskolától, egyetemtől kezdve a nyugati fiatalok úgy készülnek a szakmájukra, hogy a tanulás mellett önkéntességet végeznek és amikor végeznek már az önéletrajzuk egy eléggé gazdag dokumentáció, mely egyre jobban segíti a munkaerőpiacon.”

A környékbeliek közül pedig:

„akik már többször önkénteskedtek, azokon látszik, hogy a következő munkát sokkal tudatosabban választja ki, ami egy kicsit szórakozást ad, jó időtöltést ad, új barátokat ismerhet meg vagy például találkoztam olyanokkal, akik rendezvényszervezésben vesznek részt, városnapokon, fesztiválokon és nekik az jó, hogy ingyen vehetnek részt rajta.”

Ezeket pedig ti is mind megkaphatjátok!

Tudtad?!

Romániában sajnos elég kevés az önkéntes. Tudtad, hogy itt az emberek körülbelül 10-15%-a önkénteskedik csak? Vajon miért van így? Elsősorban azért, mert a mi kultúránk eltér a nyugati kultúráktól.

„Nálunk jelen van a másokon való segítés, egy olyan kultúrában nőttünk fel és a másokon való segítés valamilyen formában megtalálható bennünk. (…) akikkel beszélgettem, bennük van ez, hogy másokon segíteni, de a kérdések során felmerül az is, hogy csak ezt tanultam, csak azt tanultam, megvan, hogy lehet sokat tanulni. (...) Másodsorban kevés önkéntes van nálunk, ami legfőképpen a kommunizmusnak köszönhető. Románia a kommunizmus előtt is egy hagyományos térség volt és a társadalom önmaga oldotta meg a problémáit, ebben a felállásban nem volt jellemző az önkéntesség, az emberek egymást segítve, szomszédság, rokonságok egymást segítették, hogyha valamilyen problémák voltak. (…) kötelezően kellett ingyen dolgozni az államnak és ez a kötelező ingyen munka az emberekbe megölte azt, hogy a rendszerváltás után, önszántukból ingyen munkát vállaljanak.”

Hogyan lehetne javítani a mostani helyzeten? 

A legjobb módszer ebben az esetben az önkéntesség népszerűsítése iskolákban, a civil szervezetekben és a társadalomban. 

„Az iskolákban: rávilágítani a gyerekeket arra, hogy mennyiben segíti őket az, hogy különböző civil szervezetekhez mennek.

A civil szervezeteket pedig: fel kéne készíteni arra, hogy önkénteseket fogadjanak, (…) meg kéne tanulni, hogy hogyan kell embert, önkéntest keresni. A civil szervezetek számára szükség lenne egy képzésre, fórumra, ahol fel lehetne készíteni őket és fejleszteni őket.

A társadalmunkban a legfontosabb feladat: a mentalitásunk megváltoztatása, hogy nem hiábavaló ingyen dolgozni, az ugyan olyan jó a közösség számára, mint a magunk számára, akár lelki okok, akár bármilyen szakmai ok miatt is. (…) egészségesebb lenne a társadalom, az egymásért tevés, tenni akarás, mondjuk nálunk nincsen ez még teljesen kiveszve.”

Hogy mi a jövő? 

„Én olyan lelkes fiatalokkal találkoztam, hogy én azt mondom, hogy van értelme, van jövője. Legyenek nyitottak a civil szervezetek is, ne egy kis zárt társaságként működjenek, hanem legyenek nyitottak befogadni külső embereket, de akár ezt mondhatnám közintézményekre vagy cégekre is akár. Lehetne, hogy különböző cégek, szervezetek egyetemistákat toborozzanak, befogadjanak. De szerintem ez el fog jönni előbb-utóbb. (…) nálunk is el fog jutni és fontos fog lenni az emberek számára. Kérdés, hogy mennyi időbe telik, de lassan-lassan errefelé haladunk.”

DE, ha nem teszünk semmit, akkor…

„A mi társadalmunk is individualizált társadalommá válhat, ahol nem figyelünk eléggé egymásra és nem lesznek jó következményei.”

Írta: Gedő Judit