Mentorkodás, ablak a fiatalok világára
2018. május 23.
Az elkövetkezendő pár hétben a DofE program mentoraival és munkatársaival ismerkedhettek meg. Kovászna megyei DOFE program fejlesztését és kiterjesztést a The Duke of Edinburgh's International AwardAlapítvány (Nagy Britannia) támogatja, Covasna Youth Award című pályázat keretében.
Az interjúkból ki fog derülni, hogy milyen programokba kapcsolódhatok be, ugyanakkor a mentorok, oktatók arról is mesélni fognak, milyen emlékezetes pillanatokkal gazdagotak munkájuk során. Reméljük ezek az interjúk hozzásegítenek ahhoz, hogy bepillantást kapjatok a DofE program életébe! Jó olvasást kívánunk!
-
Mesélnél kicsit magáról, és a feladatról, amit a program keretén belül betöltesz?
Rönkházépítéssel foglalkozom Sepsiszentgyörgy környékén, e mellett fotózok és videózok is. Sokat önkénteskedem, több egyesülettel is közreműködtem már. Különböző korosztályoknak szerveztem programokat, például volt, hogy kétszáz résztvevőnek kellett kitaláljunk érdekesebbnél érdekesebb feladatokat, programokat.
A Turulmadár Ifjúsági Irodához úgy kerültem, hogy volt két lány, aki akart slackline-ozni, és mivel elég sok sportban érintett vagyok megkerestek, hogy tudnék-e segíteni. Miután elkezdtem oktatni náluk, megkérdezték, hogy szeretnék-e fiatalok mentora lenni, és én persze elvállaltam. Mivel a fotózáshoz is értek, felkértek, hogy segítsek a fiataloknak abban is, de snowboardozni is tanítottam már párukat, ezen kívül meg túrázni is voltunk együtt. Úgy gondolom, hogy ha van alkalmam, akkor meg kell adni a lehetőséget arra, hogy minél több és érdekesebb dolgokat próbálhassanak ki a fiatalok.
-
Mi motivált arra, hogy elvégezd a mentorképzést?
Az iroda munkatársai felkínáltak egy lehetőséget, hogy elvégezhessem a mentorképzést, és mivel nemet nem nagyon szoktam mondani így beleegyeztem, és mentem is Bulgáriába. Érdekes dolog megfigyelni, hogy a mostani 14-16 évesek hogyan gondolkodnak, és a mentorkodás számomra egy olyan ablak, melyen keresztül figyelhetem a fiatalok terveit, elképzelésiket a jövőre nézve. Mindig is szerettem programokat szervezni minden korosztály számára, szeretek mosolyt látni az arcokon, szóval ez volt a fő motiváció, ezért is vagyok aktív önkéntes.
-
Milyen tapasztalatod van az eddigi évfolyamokról? Milyen visszajelzést kapsz a programokról, munkádról?
Idén kezdtem a mentorkodást, így a visszajelzésekről még nem igazán tudok sokat mondani. Az tény, hogy mindig megköszönik a munkám, viszont lehet, hogy még nem merik megmondani a véleményüket.
Tapasztalataim szerint mostanában nehéz komolyan odaálló fiatalokat találni, sokan abbahagyják a programot semmi szó nélkül, vagy olyan indokokkal, mint például „Abbahagyta az osztálytársam, ezért én sem megyek többet”, vagy sokszor csak annyit mondanak, hogy most nincs kedvük vagy idejük. Ez számomra nagyon szomorú, mert így azt érzem, hogy nem számít nekik az, hogy valaki munkát fektetett bele, és azért csinálja, hogy nekik legyen lehetőségük kipróbálni dolgokat. Szerencsére van a fiataloknak egy másik csoportja is, azok akiken látszik, hogy nagyon örülnek, és élnek is a felkínált lehetőségekkel, komolyan veszik a dolgokat, és van akaraterejük.
-
Van egy emlékezetes pillanat, amire szívesen visszaemlékszel?
Persze, hogy van. Például snowboardozás közben, nagyon jól esik, mikor látom, hogy a tanítványaimnak sikerült bevenni egy-két kanyart, vagy esés nélkül lecsúszni a pályán. Jó érzéssel tölt el, hogy ha már az első napokon van eredmény, és fejlődtek a fiatalok. Számomra nagyon értékes pillanat, amikor látom rajtuk, hogy elégedettek a teljesítményükkel, büszkék arra, amit tanulhattak. Ugyanígy van a fotózással és a slackline-val is. Kérnek néha tanácsot tőlem, hogy nézzem meg rendben van-e egy-egy frissen készült fotó, mondjam el a véleményem, ezáltal megmarad egy kapcsolat a mentor-mentorált közt. Nagyon szeretek beszélgetni velük. Ezek mind-mind olyan emlékek, melyekre szívesen gondolok vissza.
-
Kiknek ajánlanád a programot, és mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik még nem kapcsolódtak be a programba?
Mindenkinek ajánlom, mert egy kihívás, akart fejlesztés, és nagyon sok a lehetőség, amit mindenképp meg kell ragadni. Sajnos sokszor azzal szembesülök, hogy időszegények a fiatalok. De idő mindig kerül azokra a dolgokra, amiket szeretünk, ha igazán akarunk, akkor hetente körülbelül 3-4 óra foglalkozás, ami nem olyan rengeteg. Nagyon sok mindent tudnak ott tanulni az emberek és nagyon sok érdekes dolgot is ki tudnak próbálni. Ami fontos, hogy mindenki olyan programot válasszon, amit érdekesnek és újdonságnak talál.
Tévhitek és félreértések 2%-os felajánlásban
2018. február 24.
A 2%-os kampányok kapcsán gyakran fordulnak hozzánk kérdésekkel, ezért úgy gondoltuk összegyűjtünk néhány választ és tippet, amit tudnotok kell, mielőtt kitöltitek az űrlapot.
„Adni jó!” - beszélgetés Wolf Katival az önkéntességről
2018. február 22.
Önkéntesség a TED tükrében
2018. február 8.